Csak álltam,
és nem néztem rád...
nem láttam semmit.
Ami bennem zajlott,
nem érdekelt senkit,
nem tudhattam,
hogy érzel-e bármit.
Köröttünk nyüzsgő
társaság, fények,
külön hullámhosszal
éreztelek téged.
Zárkózott lényedből
nem lehetett tudni,
ez most lesz valami,
vagy éppen a semmi...
zavarunkban elkezdtük
a macskát simogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése