2010. június 17., csütörtök
Nyugtalanság
Küzdve a testtel
és nyugtalan lélekkel
’nagyot’ tenni annyira nehéz...
fogynak a napok
- tegnapok, holnapok -,
mire élném őket - mind múltba néz.
Egy lélegzettel
és töretlen hittel
annyi minden pörgött általam...
A sodrás elakadt,
a meghajtás beragadt,
tennivalók sora tárgytalan.
Félek a kíntól,
a nyűgös fájdalomtól,
soha nem lesz régi már semmi...
Nem tudok többé
’hegyeket’ mozgatni,
belenyugvást kellene lelni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése