Varázsolj el

Sötét, felhős fenn az ég,
csillagot nem látott már rég.
Hideg, teleszárnyú éjszaka,
küldjél csendes álmot, szél dala,
szárnyaidon olyan messzire szállhatnék,
indulnék…
varázsolj el, ha tudsz még.

Minden dallam visszatér,
szívemben hallom, mennyit ér.
Érzem, a felhők mögül hív a Hold,
ezüstkarjaival átkarolt,
kedves, ne szólj, olyan messzire szállhatnék,
álmodnék…
varázsolj el, ha tudsz még.

(Simon és Garfunkel: A csend hangja dallamára)