2010. június 19., szombat
Hálás vagyok
Hálás vagyok,
mert kitartottál
ott messze mellettem
ez ínséges időkben.
Hálás vagyok,
mert elviselted
minden mogorvaságom
a fájdalmas hetekben.
Hogy bíztál bennem,
pedig nem érdemeltem,
hogy erőt küldtél,
pedig elvetettem,
hogy segítettél,
pedig tiltakoztam,
hogy megértettél,
bár érthetetlen voltam.
Hálás vagyok,
mert akkor is szerettél,
mikor bárki másnak
elege lett volna.
Hálás vagyok,
mert könnyeim úgy tudtad
fogadni, mintha
mi sem történt volna.
Hogy nem adtad fel,
mikor én lemondtam,
hogy szépen szóltál,
pedig nem válaszoltam,
hogy szavakkal simogattad
a távolból szívemet,
hogy azon küzdöttél, vessem le
fáradt közönyömet.
Hogy naponta biztattál,
írásra nógattál,
erőt, reményt adtál -
mindent köszönök neked.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése