Hullócsillagok

Miközben rohanva lót-fut az ember,
és otthoni teendők végtelen sora
veszi körül,
az agy közben nem pihen, bár a kéz
rántást kavar, borsót fejt vagy
épp port töröl…

Elmereng, egy-egy sötét pontnál is megáll,
árnyélményt fejtegetni próbál, mint régi
kötést a kéz…
s a szem, mely már elfáradt évek sora alatt,
már nem a rántást látja, vagy képernyőn a port,
a távolba néz…

Néha a lényeges, ami eltűnt,
amire sehogy sem emlékszünk…
Köztük a hullócsillagok, apró kis emlékek
átláthatóbbak, maguktól értetődőek,
mint az, hogy miért, hogyan is következtek be
azok a sorsdöntő mérföldkövek.