Mikor elválunk, hiányod süvít,
mint a metsző, hideg szél,
s bennem az újabb találkozásig
szép álom-emléked él.
De néha kell az egyedüllét,
szelíd bajtárs a magány –
sokkal többet ér egy rossz társnál… -,
s úgy hiányzik, mint egy falat kenyér…
főleg, kinek sok nem jutott belőle
az élete során.
Nem fáj, nem bánt a magány,
míg tudom, hogy valahol távol
van valaki, aki szeret, és tudom,
hogy ő szíve teljes melegével
gyakran gondol rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése