Szavad annyira kellett, hiányzott,
és bennem új hitet keltett a hangod,
életet kacagásod, mely előcsalt
belőlem is göndöreket… hallod?
Az életöröm, mely felőled áradt,
az ajándékod, mely szívedből támadt,
friss szellőként puhán arcon legyintett,
humorod pedig jókedvre derített…
A biztatás érzésed hullámhosszán át
színes-szép reménysugarakat hintett,
s égszínkék csillagokat szórt
e fénytelen szemekbe.
S ha te e csillagokat
láthatnád ott messze,
hiszem, a te szemed is
fényesebb lehetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése