Távolból dobbant a szíved,
mit megéreztem,
s nekem küldött ajándékod
féltőn átveszem.
Érzem pillekönnyű gondolatod,
mint nem várt csoda, itt előttem
ragyog gondoskodásod,
mit álmodtál nekem.
Hogy össze ne törjön a hosszú úton,
becsomagoltad csillagokkal, díszekkel,
édes, illatos süteményekkel
hintett szalvétákkal,
szíveddel, lelkeddel,
halk, szerelmes suttogással…
Ünnepi fénybe öltözött
lelkedet úgy fogadom,
mint halványkék álmot
hófehér virágszirmokkal ékítve,
mit magam előtt látok –
s majd az ünnep estéjén
ajándékod gyertyáját
képzeletben meggyújtom,
és erősen gondolva rád
csak halkan suttogom:
köszönöm, hogy vagy,
és hogy rám találtál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése