Varjak,
ti csillogó bársony,
mélyfekete lények,
egyszerűn igénytelenek,
csodállak titeket.
Ha téli napon dideregve,
hideglelősen fázva
nézem seregetek,
kik a semmiben keresitek
bizonytalan „kenyeretek”,
mindig elgondolkozom,
s mélyen magamba szállva
döbbent meg létetek,
mily természetes nálatok
a percről percre írt
túlélés ténye…
titeket látva
újra és újra
bámulatba ejt
szívós, szótlan,
tűrő, harcedzett,
szuverén lényetek.
nézem seregetek,
VálaszTörléskik a semmiben keresitek
bizonytalan „kenyeretek”,
*
Meghatóan átérző , de egyben racionális sorok is.
Végig .Szeretem a madarakat,de így még nem éreztem.
Köszönöm az érzést( is) Gyönyörű a vers.
Már akkor is, mikor ezt írtam, átéreztem sorsukat, és igaz, nagyon átvitten, de a hajléktalanok iránt érzett empátiám vetítettem rájuk. Mióta munkanélküliként éhbér a juttatásom, pláne rokonként tekintek a varjakra... is.
TörlésKöszönöm.:)