Te ott állsz, én emitt.
Szíved húz, s vágyad elrémít;
remélnél, szárnyalnál –
nem lehet, nem szabad…
a hatalom, mely téged véd,
sokkalta fontosabb,
s a fogadalom sem lehet
megunt gyerekjáték…
keressük a lelkiismeret
szunnyadó csíráit…
Azt hiszem, az ember
nem irányíthatja mindig
veszteség nélkül érzéseit.
S te is tudod, hogy ezen a színpadon
nem kezdődhet semmilyen játék,
ha közöttünk a függönyt
fentről már eleve
leeresztették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése