Fogadd hát, kedves,
teher és lelkifurdalás nélkül,
mit még neked mér a Sors.
Az Időt nem előzheted meg,
nem lehetsz olyan gyors…
Az Idő már túlhaladt rajtunk,
s az évek súlya, bizony,
tudatosul lassan,
mikor rájövünk,
egy lehetséges közös úton
mennyi mindenről
csak úgy lemaradtunk…
Mit Sors még adhat,
az a remény,
s némi igény
arra, hogy jönnek még álmok,
lesznek szivárvány-napok,
s ha van egy esély,
akkor remélj,
hogy neked zengjenek a holnapok…
halld meg ígéretét
minden újnak, szépnek,
a nagyszerű percek
ujjongó örömének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése