Szíved a lelkemben,
szívem a szívedben.
Nézzük a párás ablakon
az esti környéket…
Különös ez a béke,
mely itt jár és betemet.
Arra mintha várrom lenne,
holott csupán egy játszótér,
ködös félhomályon át az úton
mennyi villódzó autófény…
Mennyi ember, s tennivalója
épp most van mindnek…
csendben merengünk, majd
hirtelen mindkettőnknek
támad közlendője, mely
roppant fontos lesz egyszerre,
ami aztán az egészből lényegül,
attól kedvünk harsányra derül,
elhalkulni csak lassan sikerül.
Majd újra csend, csak a
decemberi ólmos eső
halk, álomba szenderítő
csepergése hallik,
szíved a lelkembe,
szívem a szívedbe
újra beköltözik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése