Hatványok, kitevők,
négyzetgyökök, törtek,
képletek, s ilyen-olyan fokú
harcias egyenletek…
tele van már a fejem
teljesen veletek!
Míg lesznek vajon kész
ezen matekkönyvek?
Koncentrálnom kéne,
hiszen nemsokára
e szép, okos könyveket
lapozgatni fogja
matematikakedvelő
kölkök és tanárok
buzgó, népes sora.
De bizony lassan megy…
nem tehetek róla,
nem igazán köt le most
a matematika…
s hol van az vajon
a nagykönyvben leírva,
hogy egy felnőtt nem
ábrándozhat hébe-korba?
Gondolatom folyton
elcsapong, elméláz,
előszeretettel
itt-ott el-eltanyáz…
és mindig kikötök
annál az emléknél,
mikor ránk hullt az ősz,
s te szó nélkül rámnéztél,
ahogy erőteljesen
magadhoz öleltél,
és szívdobogva
csókoltál, hol értél…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése