Gyökerek

Ha gondolatom olykor
más tájakra téved,
nem ragadhat el más,
csupán a képzelet…

Itt vagyok otthon…
velem van síkságom,
áhított hegyeim,
köztük gondolatom,
erdőim, tavaim,
velük hangulatom,
csörgő patakjaim,
szerelmem, családom.

Itt köszöntött rég
a Nap is első reggel,
apám s nagyszüleim is
itt pihentek el…
Itt végzem a dolgom,
s ha van küldetésem
itt kell befejeznem,
ezen a szent helyen.

Ha átlépném csendben
lelkem határait,
s ha magammal vihetném
szíved virágait…

csalódást éreznénk,
amint pilleszárnyon
első eszméléssel jőne
a színes pirkadat…
s ráébrednél te is,
hogy gyökerek nélkül
mi sem bonthatunk
szárnyakat.