Nyakon ragadnám
a Holnapot,
ha úgy látnám,
csupa jó dolgot hoz.
Dédelgetném,
tenyeremen hordoznám,
mesélnék neki
ezeregy éjen át,
s elfelejtené,
hogy ideje rég lejárt…
Nem gyűrődhetne
tovább az arcunk,
örülhetnénk és
folyton csak nevetnénk,
jól meglenne
nélkülünk is harcunk,
tanyát verne nálunk
örök lelki békénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése