Gondolataim szanaszét futkosnak
számba veszik egész napomat…
s míg a történések között
rossz s kibírható
élmények mögött
csetlek-botlok
az ég is leszakad…
Lilás-grafit-fekete felhőit
tán elérném
ha a viharlétrákon kicsit
felmerészkednék…
őrült levélkavalkád köröttem
sötét dunna-felleg fölöttem
úgy tűnik, mintha
jól megcibálták volna
csíkokra szabdalt, tépett alját
még senki se varrta vissza…
markáns szelet fúj arcomba
a hideg őszi vihar
haragját ordítja
esernyőm kifordítja
az elemi őserő
szakad az eső…
nekidőlök… hisz mennem kell
úgy van ez, mint az élettel…
nem áll meg
menni kell
tenni kell
élni kell…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése