Leszáll lassan az éj,
s a sötét nyugalomban
szíveknek dala kél.
Kezem érintésedre vár,
arcod melegét vágynám érezni,
s az óra hiába jár…
Hiányzol, kedvesem.
S a lég körülöttem
hideg, mint a kő…
S ha mozdulok,
velem mozdulsz Te is,
ha lélegzem, minden sóhajjal
a Te neved,
a Te szemed,
a Te csókod,
a Te kezed
rebben bárhonnan elő,
s köztünk a kilométerek
a realitás tényébe vesznek,
míg szeretethullámaink
büszkén legyőzik
a távolság ködös
útvesztőit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése