2010. június 11., péntek
Nem attól nagy…
– Tudod, lányom – mondtad valamikor, apám –,
az ember nem attól nagy, hogy magasra nőtt.
S attól sem, ha melldöngetve, mindenekelőtt
ő maga hirdeti nagyságát.
Lehet szerény is, kit senki meg nem lát,
s tettei, érzései mutatják önmagát.
Szó nélkül, csendben várja ki sorát,
nem érzi attól rosszul magát,
ha a tömeg nem kiált azonnal hurrát.
Úgy tesz és alkot, hogy lelkiismerete
nyugodt álmot adjon minden este,
anélkül, hogy listázná dicső tetteit,
vagy rögvest várná mások dicséreteit.
S ha csendben van, halkan végzi dolgát,
szól és tesz, mert neki így természetes,
a csend, a hallgatás ebben az esetben
bizony, nem meghunyászkodás.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése